Move on

2013.március

Emily

 

Komor arccal néztem a mellettünk elsuhanó házakat, a járókelők összemosódtak a sebességtől. Kék pulóverem ujját még lejjebb próbáltam húzni, mikor az eső illata az orromba szökött a résnyire nyitott ablakon keresztül. Ed lágy hangja visszhangzott a fejemben, mostanra mindennapjaim részévé vált Give me love pedig újra kezdődött. 3 hónapja a dal kezdő akkordjaitól bőghetnékem támadt, viszont mostanára már csak az üresség maradt meg abból a megannyi fájdalomból. A hely, amit Ő töltött be, azóta üresen tátong és különös érzés, ami teljesen hozzám nőtt, nem akar elhagyni. Mindössze ennyi maradt nekem belőle. Míg ő minden bizonnyal éli világát, boldogan, hogy már nincs egy kolonc a nyakán. Szabadon, mert végre azt teheti amit akar megbánások, gátlások és magyarázkodások nélkül.
Hamarosan apró esőcseppek jelentek meg az ablakon, mik versenyszerűen csúsztak végig egymás mellett. Szaggatottan kifújtam az addig bent tartott levegőt, Jeremy pedig egy enyhe mosolyt küldött felém. Egyik keze a kormányról a rádió gombjára tévedt, mire kihúztam az egyik fülemből a fehér fülhallgatóm és a hírekre figyeltem. A műsorvezető cincogó hanggal elhadarta a közlekedési híreket, s mikor már lejjebb tekertük volna a hangot, automatikusan a bátyám keze után kaptam, hogy ne tegye meg. Jeremy felém kapta a tekintetét egy pillanatra, sajnálat, féltés tükröződött benne. És a tudás, aminek hatalmában állt ezek szerint, ha ennyire heves reakciót váltott ki belőle a mozdulatom.

Az elmúlt 3 három hónapban minden erőmmel azon voltam, semmilyen kapcsolatba ne lépjek a külvilági eseményekkel. Rögös volt az út, és majd bele fulladtam a kíváncsiságba, mert talán jobb volt tudatlanságban élnem, mint a fájdalmasabb igazságban. De most, hogy az új életem kapujában állva ereztem magam, tudni akartam mi történt az elmúlt időben.

"Harry Styles nem hazudtolta meg önmagát. A One Direction szépfiújától hónapok óta hangos a sajtó, azonban korán sem a sikerei miatt. Sokkal inkább a tetteinek és következményeinek számos híre lát napvilágot egyre gyakrabban, hiszen nem titok miként éli az életét az utóbbi időben. Ez alól, a múlt éjszaka sem volt kivétel. Botrányos videofelvétel került fel a róla a világhálóra, ahogy egy neves londoni szórakozóhelyről tántorgott ki 3 lánnyal az oldalán. A felvételről tisztán hallatszik, hogy Styles ismét az üveg aljára nézett és ennek befolyásoltsága alatt állt. 

 Menedzsere és a banda többi tagja egyaránt aggódik, hogy ez a kicsapongó viselkedés, nemcsak önmagára nézve veszélyes, de banda és egyúttal a többi fiú jövőjére is kihathat."

A szédülés kerülgetett, gombóc keletkezett a torkomban, a szívem szaporábban vert. Az összes porcikám remegett, felhúztam a térdeim magam előtt és szorosan átkaroltam őket. Az alsó ajkamat beharapva hallgattam a hangot, bár a fogalmam sem volt mit mondd, már nem tudtam megérteni. Visszhangzott a fejemben a nő a hangja, lelki szemeim előtt láttam Őt ebben a szituációban. Ennyire hamar túltette volna magát mindazon, ami volt? Nem jelentett neki semmit, az a két év? Vajon többet jelentettem neki, mint puszta átmenet? Hasonló gondolatok tömege cikázott még a fejemben, egy pillanat alatt arra a pontra jutottam, ahova nem hittem, hogy Miatta még tudok. 

- Megváltozott - szólalt meg halkan a bátyám - Jobban, mint valaha hihetted volna és egyáltalán nem előnyére. Nem akartuk neked elmondani, mert ezt akartad, de tudnod kell...

Szaggatott lélegzet vételeim szabályozni próbáltam, hátra dőltem az ülésben, de ezzel csak azt éreztem hogy a mellkasom elnehezült. Utálom, hogy megtudja ezt velem tenni, hogy a hatása alatt állok. Barmit tesz, mondd nem tudok reakció nélkül reagálni. Utálom, hogy valaha is közöm volt Hozzá.

                                                             ~*~

Harlow tábla mellett elhaladva, már véglegesült bennem az elhatározásom súlya. Talán elhamarkodott döntés volt, de meglehet, hogy  előnyömre is válhat a környezet változás. 3 hónapja a nővéremhez költöztem, amíg úgy nem ereztem talpra tudok állni egyedül is. A nehéz korszakot ő segítette átvészelni, és igazán hálás vagyok, hogy végig mellettem állt és támogatott. Tovább azonban nem akartam ott maradni, minden Rá emlékeztett. Muszáj volt elszakadnom a múltamtól, hogy jövőm lehessen és ha ehhez másik városba kell mennem, megteszem. Épp ezért döntöttem úgy, hogy a bátyámhoz költözöm amíg nem találok végleges megoldást és tovább tudom folytatni a tanulmányaim. 

De a döntésemnek egy rossz oldala is akad, mert London nem messze fekszik tőlünk. A gondolattól elszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy a közelemben tartózkodik. Megijeszt ez a tudat, de főként az, hogy magam sem tudom, hogy álljak ehhez. Mérhetetlen a kíváncsiságom, és legbelül igenis látni akarom. Változott azóta külsőleg? Hogyan reagálna, ha találkoznánk? Megismerne még? 

De talán jobb lesz úgy, ha ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak számomra, nem bírnám elviselni ha nem olyan válaszokat és reakciót kapnék, amilyenben reménykedem. 

Elhessegetem ezeket a gondolatokat, semmi közöm már hozzá, már Ő amúgy sem az a fiú, akit szerettem. Nem fogom hagyni, hogy meghatározza miként éljem az életem, mert épp a szomszéd városban tartózkodik. Új életet kell kezdenem, új barátokkal, új környezetben, Nélküle. 

Jeremy mostanra talált az autónak helyet, egy lakásához közeli bolt parkolójában. Kiszálltunk, és mindketten csomagokkal teli kezekkel egyensúlyoztunk a bejárati ajtóig. Liftben az összes elfoglalható helyet kihasználva utaztunk egészen a 3.emeletig, ahol kiszállva Jeremy hosszas kutakodás után megtalálta a kulcsait. 

A legénylakásba belépve, kellemesen csalódva tapasztaltam, hogy nem rendetlenség fogadott. Arra számítottam, hogy pizzás dobozok, páratlan zoknik és hasonló más látványa, illetve szaga fogad majd, de tévedtem. Noha meglehet, hogy nem a bátyámon múlt a rend, hiszen Jeremy nem egyedül él itt. Conor egy gimnáziumból megmaradt barátja és megismerkedéssünkor, elkerülhetetlen volt számára, hogy a tudtom adja a saját neméhez vonzódik. Noha Jeremy ellentétes beállítottsággal rendelkezik, nem zavarta, hogy meg kelljen osztani az otthonát Conorral, ugyanis Conor elmondása szerint, semmi többként nem tekint rá puszta barátként. 

Behordtuk a szobámba a bőröndjeimet, a helységet ellepte a frissen beszerzett bútorok illata. Elnézve az egymás hegyén-hátán fekvő, kicsomagolatlan holmijaimat, a tiszta fehér falakat, akkor éreztem először, hogy végre túl lehetek ezen. A szobát minden bizonnyal már más emlékek fogják kitölteni, az űr, amit érzek pedig hamarosan már a múlté lesz.

Az új életem most kezdődik igazán el.