Újrakezdés

Szóval,
Azt hiszem mindenki tudja mi volt a felállás az elmúlt egy évben.
A blog, velem együtt ezen a téren aktívan űzte a semmit tevést, felesleges ezt tovább bonyolítani és írni.
Most jön az a rész, hogy bocsánatot kérek mindazért amit nem tettem, és rendben. Bocsánat. De ugyanakkor, feleslegesen csépelem a számat, hiszen ha van valaki aki ezt elolvassa, az nagy valószínűséggel csupán elfelejtett leiratkozni.
Nem is ez a fontos.
Most pedig az a rész jönne, hogy magyarázkodom. Nos, nem szívesen fejtem ki, szóval csak pár gondolattal legyetek olyan mucik, hogy megelégszetek. Eseménydús időt tudok a hátam mögött, eddig tapasztalat és minden egyéb nélkül írtam azt, amit. Könyvekből tanultam milyen érzés, amikor megkapod az első visszajelzést, hogy Ő is közeledne feléd. Milyen amikor először megfogja a kezed, vagy az első szeretlek. Vagy egy kevésbé napos oldala ennek az egésznek: A vége. Szóval minden szerelemhez kapcsolható dologról gőzöm sem volt, idáig. Ez a nagy tapasztalatszerzés, ha lehet egyáltalán így fogalmazni, ennyi ideig tartott. És egy olyan kis érzékeny embernek, mint jómagam,  pont ideális számomra a blog témája, hogy teljességgel bele tudjam magam élni szegény Emilynk helyzetébe.
Most pedig azt a rész, hogy térden csúszva még több bocsánat kérés közepette minden szép és jót összeígérek, amit a legtöbbször nem tudok betartani.

Ha továbbra is akartok tőlem olvasni, akkor itt leszek, hamarosan jelentkezem.
E.P.